A felelős állattartásról – Csóka Krisztina

Napjainkban a kutyák státusza nagyot változott az előző évtizedekhez képest, főleg a városokban. Négylábú barátaink a kert végéből jellemzően bekerültek a lakásokba, szinte családtagokká váltak. Sok ember vágyik a kutyák társaságára, de vajon tudják-e, hogy a kutyák hogyan érzik jól magukat, és hogyan élhetnek együtt a környezetük zavarása nélkül?

A felelős állattartó tájékozódik a kiválasztott fajta-típus-méret igényeiről, még mielőtt hazavinné a kiskutyát. Nem mindenkinek való mindenféle kutya! Az Állatvédelmi Törvény is előírja, hogy a tulajdonos köteles a jó gazda gondosságával eljárni, tekintetbe venni az adott kutya igényeit, ennek megfelelően táplálni, mozgatni, foglalkozni vele, és biztosítani az orvosi ellátását. A jelentősen megnövekedett kutyalétszám miatt a gazdák egyik legfontosabb feladata a felesleges és bizonytalan származású szaporulat megelőzése. Utódokat felelősen csak igazolt származású, megfelelő orvosi szűrésekkel és tenyészszemlével rendelkező egyedektől szabadna lehozni. A kiskutyához jutásnak csak két felelős módja van: vagy tenyésztőtől törzskönyvezett egyedet venni, vagy menhelyről egy árvát befogadni. Utóbbira azért van lehetőség, mert sajnos sokan még mindig nincsenek tisztában a kutyák szaporodásával járó emberi felelősséggel.

Amikor már otthon van a kiskutya, egy felelős gazda elkezdi tanítani, manapság már több kutyaovi, kutyaiskola és egyéni képzések is rendelkezésünkre állnak. A kiskutyának meg kell tanulnia beilleszkedni a városi környezetbe, a gazda felelőssége, hogy ne zavarja a közelben lakókat az állandó ugatással, vagy ne ugráljon rá a járókelőkre a séták alkalmával. Kiemelten fontos, hogy a kutya tudjon viselkedni más kutyákkal, ne jelentsenek veszélyt másokra. Nekünk, kutyásoknak kell a kutyáinkkal példát mutatni, és mindent megtenni azért, hogy a kutyák nélkül élő emberek is elfogadjanak minket. Tehát, ezzel sok dolgunk van, többek között kötelességünk összeszedni kutyáink után a „kutyagumit”, azt elvinni a legközelebbi szemetesig, vagy szükség esetén hazáig! Ha mindezt valamilyen környezetvédelemhez igazodó, lebomló zacskóval tesszük, akkor igazán büszkék lehetünk magunkra. Másik, jellemző konfliktus téma az ugatás. A mi felelősségünk, hogy a kutyánk csak annyit ugasson, amennyi feltétlenül szükséges, és azt lehetőleg ne éjszaka tegye. A kutya már nem riasztó rendszer, ezt már meghaladtuk, és ami nagyon fontos, hogy ha jelez is valamit, azt tudomásul véve el tudjuk őt hallgattatni. Persze ehhez megint csak szükséges az oktatás, ami a modern kutyatartásnak nagyon fontos része. Nagyon fontos lenne, hogy mindenki olyan kutyát válasszon magának, aminek az igényeit teljes mértékben ki tudja elégíteni. Sajnos sokan választanak feleslegesen túl nagy testű, és nagy energiaszintű kutyákat, akiket aztán nem képesek megfelelően lemozgatni, az ösztöneiket kordában tartani. Ezekből lesznek azok a neveletlen kutyák, akik miatt olyan sok ellensége van a kutyásoknak, sőt manapság egyre jellemzőbb a kutyások két táborra szakadása is, mert a jól nevelt kutyákkal rendelkezők is „élvezik” a mások miatt feléjük irányuló ellenszenvet. És itt elérkeztünk a kutyák közötti kapcsolathoz. Nem minden kutya keresi a többi társaságát, esetleg méreténél fogva veszélyes is neki az erősebbekkel való találkozás. A felelős kutyatartáshoz hozzátartozik az is, hogy a kutyám nem tesz kárt más kutyákban, nem tarolja le a kisebbeket. Sajnos Nagykovácsiban sem lehet mindig biztonsággal sétáltatni a kisebb kutyákat, mert sokszor találkozunk szabadon engedett, de visszahívhatatlan nagy kutyákkal, sokszor gazda nélkül, vagy a gazda messziről kiabálja, hogy „nem bánt”, ami ugye sokszor nem fedi a valóságot. Minden kutyát meg lehet, sőt meg kell tanítani az alap engedelmességi feladatokra, amit a felelős állattartók meg is tesznek, ezzel népszerűsítve a modern, városi kutyatartást.