Egy kis nosztalgia. Ez a festmény a nappalimban van, az első kutyámról, Rádiházy Athos Pamacsról készült, valamikor 1985-6 táján. A festő Csóka Béla, csak névrokonom sajnos. Szeretem ezt a képet. Pamacska irányított a komoly kutyázás felé. Vele tanultam a kozmetikát, 1984-ben beléptünk az uszkár klubba, menthetetlenül kutyaőrült lettem. Pamacs törzskönyves, és sajnos hibás kutya volt, de nézőként sok kiállításra elmentünk, tanulni. Magával ragadott a hangulat, a kedves emberek, a szép kutyák. Nem voltak még sátrak, senki nem volt 'profi', viszont mindenkivel lehetett beszélgetni, nem voltak handlerek, mindenki a maga örömére, szeretettel kutyázott. 7 év telt el így, hogy csak nézni, tanulni jártam a kiállításokra, ismerkedtem emberekkel, jegyző voltam klubkiállításokon, tanulhattam a bíróktól, megnézhettem a tenyészszemlét a sarokból. Megszereztem minden anyagot, olvastam, videókat néztem, közben Pamaccsal iskolába jártunk, sikeresen vizsgáztunk. Tervezgettem, álmodoztam, hogy majd egyszer nekem is lesz kiállítási kutyám, de addig is Pamacs megtanított sok mindenre.

Egy kis nosztalgia 2. Ott tartottunk, hogy Pamacska volt az első uszkárom. Akkoriban azt az 'okos' tanácsot adták a kezdő kutyásoknak, hogy az uszkárt csak 6 hónaposan kell megnyíratni. Becsülettel ki is vártam a 6 hónapot, Pamacs már inkább nézett ki pulinak, mint uszkárnak, de fésülgettem rendesen, sőt kénytelen voltam megtanulni megfürdetni is, mert a szüleim nem örültek, ha koszos volt a kutya. Nagy boldogan elvittük a Nagyival az első kozmetikázásra. Akkortájban nem volt még minden sarkon kozmetika, én is csak kettőt ismertem, amelyik jobban tetszett, oda mentünk. Hát, az én kiskutyám olyan ronda volt, amikor hazahoztuk, hogy sétálni is inkább sötétben mentem vele, ráadásul valami bőrbetegséget is kapott mind a két alkalommal, amikor ott voltunk. Oda tehát többet nem mentünk. A másiknak rossz híre, volt, oda inkább nem. Bátraké a szerencse, és mivel csak nőtt a szőre, elkezdtem nyírni. Könyvekből, újságokból néztem ki a fazont, ugye akkortájt még nem volt net, viszont rendelkeztem már kisebb könyvtárnyi szakirodalommal. Később, amikor beléptünk a klubba, sok tenyésztő segített nekem, talán mert látták rajtam az elhivatottságot. Azért az első klubnapunk, hát hogy is mondjam, érdekes volt. Megérkeztem büszkén az én kiskutyámmal. A klubelnök szeretettel fogadott, azt mondta, milyen helyes kutya, de ki nyírta meg ilyen szörnyen? Utána havonta mindig vittem a klubnapra Pamacsot, és mindig elmondták, hogy mit kellene máshogy nyírni. Volt akkoriban egy uszkárspecialista kozmetikus, szerettem volna hozzá vinni a kiskutyámat, de nem vállalt minket, mert Pamacs nem volt kiállítási kutya. Ma már hálás vagyok neki, mert ha elvállalja, talán én soha nem lettem volna kutyakozmetikus. Amikor kiderült, hogy nincs aki megnyírja Pamacsot, nekem viszont van kedvem hozzá, Nagyi egyből hozott nekem Bécsből egy elektromos nyírógépet, és jó ollókat, úgyhogy gyakorolgattam szorgalmasan. Azóta is mindig mondom, hogy egy fajtát saját kutyán lehet a legjobban megtanulni. A képeken az első próbálkozásaim vannak. Fürdetés utáni fésülés a mosógépen , még a bajuszos formában, akkoriban ez volt a divat a hobbykutyáknak. (Ugye, hogy nincs új a Nap alatt?) Ahol az ágyon áll, az volt az első saját nyírásom. Következőnél, a karikás képen már levágtam a bajuszát, mégiscsak egy szépséges pudliról volt szó. Ezeken a képeken Pamacs olyan 8-9 hónapos volt kb. Következő évben megpróbálkoztam az oroszlános fazonnal, végülis kezdetnek nem volt túl rossz, akkoriban ez is máshogy nézett ki, mint manapság, de aztán hamar visszavágtam karakülbe. Már akkor is mániákusan tisztán tartottam a kutyámat, Pamacska mindig szépen gondozott volt, így aztán szinte minden sétánál megdicsérték. A közelben lakó uszkárosok is megcsodálták, és amikor megtudták, hogy én nyírom, kérték, hogy csináljam meg az ő kutyájuk fizuráját is. Így aztán, mire végeztem a gimnáziumban, már elég jó vendégköröm lett és el tudtam helyezkedni egy akkor nyíló kutyakozmetikában, majd pár év múlva saját szalont nyitottam. Akkoriban még nem volt úton-útfélen oktatás sem, sőt talán sehol nem tanították a kutyakozmetikát. Pár év múlva hallottam, hogy van egy oktató szalon, de uszkáros körökben olyan rossz híre volt, hogy inkább nem mentem oda. Viszont, miután már évek óta jártam kiállításokra nézőként, vagy jegyzőként, igen jó kapcsolatom lett a többi, szintén hasonlóképpen kezdő kutyakozmetikussal, más fajtákból is. Közülük sokan ma elismert tenyésztők, neves kozmetikusok, sokakkal ma is kölcsönösen tiszteljük egymást. Uszkárból is voltunk páran, akik akkortájt kerültünk a klubba, együtt tanultunk, segítettük egymást, és tiszteletben tartottuk egymás vendégeit. Szerettem ezt az időszakot.

Egy kis nosztalgia 3. Közkívánatra. Pamacskával 7,5 évig tanultam uszkározni, addig volt egyke uszkárom Ő. Közben férjhez mentem, majd a sok albérlet után Újpesten saját házba tudtunk költözni. Megszületett a kisfiam is, az új vállalkozásom is nagyon jól alakult. A régi uszkár klubban nagyon sok segítséget kaptam Nagy Sára klubelnöktől és a tenyésztőktől, Hrubecz Szilviával együtt-egymástól tanultunk uszkárt nyírni. Az egyesületben (MEOE) komoly barátságok alakultak ki magyar és külföldi uszkárosokkal és más fajtás elhivatott kutyásokkal. Mindenkit felsorolni nagyon sok lenne, de tudják, akikre gondolok. Téri Piroskát, és Sárközy Gyulát is akkortájt ismertem meg a klubban. Mindig nagy tisztelettel fordultam a tapasztaltabbak felé, barátságuk a mai napig kincs a számomra, mint pl. Magdalena és Georghe Schill évtizedek óta tartó barátsága. Egy ilyen kapcsolatnak köszönhetően, Kiss István és Soós Attila segítségével 1989 nyarán hozzám költözött Farkasháziné Folkmann Zsuzsától, Ireene v.d. Langen Lauben ’ZIZI’ fehér közép uszkár az akkor 2 hetes babáival, akik közül Opál Ponpon Blanche ’OPÁL’ az én kutyám maradt, és Zizike is velem maradt élete végéig. Zsuzsával sajnos Miklós halála után, és a zavaros kutyás világ hatására megszakadt a kapcsolatom, de Miklós emlékét a szívemben szeretettel őrzöm. 1989 őszén egy fantasztikus lehetőséget kaptam az élettől, Csík István, az akkori klubelnök segítségével megvehettem Angliából Miradel Course of Events ’GEORGE’ csodálatos közép uszkárt. George a világ legnevesebb kenneléből érkezett másfél évesen, sajnos megviselte a repülő-út, ráadásul következő évben egy kiállításon bolhás is lett, amire allergiával reagált. Akkor ismertük meg Dr Takács Györgyi homeopátiás állatorvost, aki meggyógyította az én gyönyörű kutyámat, az allergia soha többet nem jött elő, George 17 évig élt egészségesen. Annak idején a TV-ben is szerepeltünk Györgyivel, ez volt az első nyilvános szereplésünk. Györgyit azóta is felkeresem, ha valami nagyobb baj van, mindig segít. Sokáig ez a 4 uszkár, Pamacs, Zizi, George és Opál voltak a család kutyái. George Opállal és Zizivel sok gyönyörű alommal ajándékozott meg minket, Zizike pótmamája volt a kisfiamnak . A Damona aranykoszorús mestertenyészet története a honlapomon olvasható. www.damona.hu

Egy kis nosztalgia 4. A kutyakozmetikusi munkám, és az uszkártenyésztés során rengeteg csodálatos kutyát és embert ismertem meg. A szerszámaimra is mindig vigyáztam, a Nagyitól kapott első nyírógépem is üzemképes még , de persze azóta már több modern, új gép is segíti a munkámat. Ezeken kívül van még egy kincs a birtokomban, egy nagyon régi, számozott Aesculap nyírógép, ami szintén működik még. Ennek történetéért kicsit messzebbre kell mennünk az időben. Amikor még kutya nélkül jártam a kiállításokra, feltűnt, hogy egy idős néni egy kis széken mindig ott ül az uszkár ring mellett. Akkoriban még nagyon tiszteltük az idősebbeket, így a legtöbb uszkárosnak volt hozzá pár jó szava, mindenki kedvesen üdvözölte. Ő volt Rimmel Magdi néni. Sokszor én is odaguggoltam mellé, és beszélgettünk. Amikor jobban megismert, sokszor megkérte, hogy mondjam neki, hogy éppen mi történik, ki van a ringben, és milyen kutyákat látok. Mert, hogy Magdi néni már nem látott. Óriási megtiszteltetés volt, hogy a véleményemet kérdezte. Nagyon sokat beszélgettünk, rengeteget tanultam tőle. Amikor George megérkezett, kérte, hogy mutassam meg neki, de ez persze természetes volt, alig vártam, hogy ’láthassa’. Végigtapogatta az én gyönyörű kutyámat, sose felejtem el azt a mondatot, amikor azt mondta, micsoda gyönyörű nemes feje van ennek a kutyának! És igen, George feje etalon volt, az lenne ma is. Egy ilyen beszélgetés alkalmával azt mondta, szeretné, ha meglátogatnám a lakásán. Hát mit mondjak, madarat lehetett volna fogatni velem. Hogy én, Magdi nénihez elmehetek!!! Fantasztikus délutánt töltöttünk együtt, éééssss, nekem adta a nyírógépét! Sokszor még ma sem hiszem, hogy ez velem történt! Magdi néni mesélte, hogy az első uszkárt a nővére, Edit hozta be az országba, sajnos az évszámra már nem emlékszem, de arra igen, hogy ő egy barna közép uszkár volt, Nabukadonozor volt a neve. Sajnos Magdi néniről nincs fotó, csak ’belül’. Aztán egyszer csak eltűnt az uszkár ring mellől, nagyon hiányzott, Magdi néni majdnem 100 évig élt.

Egy kis nosztalgia 5. Az 1990.májusi budapesti nemzetközi kiállítás mérföldkő volt az életünkben. Először állítottam ki Magyarországon saját kutyákat! Opál Ponpon Blanche – OPÁL fehér közép uszkár szuka fiatal osztályban, Miradel Course of Events – GEORGE fehér közép uszkár kan nyílt osztályban szerepelt, a bíró egy bírócsere miatt Németországból érkezett uszkárspecialista: Lotar Meuter volt, őt én akkor láttam először. Akkoriban nagyon sok uszkárt neveztek mindig a kiállításokra, ezen a versenyen a 2813. számtól a 2977-ig voltak az uszkárok, tehát összesen 164 db. 3 ringben, 3 bíró bírálta őket. A célom, tekintettel a jelentős mezőnyre, két osztálygyőztes cím volt, ezt meg is kaptuk, pedig a fehér közép nyílt kanok is 7-en voltak, és a szigorú német bíró közülük csak 3-nak adott kitűnőt. Én már akkor nagyon boldog voltam, de ami utána következett, az szinte mesébe illő. A CACIB választásnál többek között egy fekete világgyőztes kutya is állt mellettünk, és a bíró Geoge-t választotta, majd mi lettünk a fajtagyőztesek is. Még mindig alig hiszem el, hogy ismeretlen kezdőként velem ilyen előfordulhatott. Iszonyatosan büszke voltam, hogy mehettünk a BIS-be. Néhai Márczé János bírálta a csoportot, aki bár más fajtát tenyésztett, uszkárspecialistának számított, nekem is nagyon fontos volt a véleménye. Az én csodálatos George kutyám Reserve csoportgyőztes lett, tehát a 164 uszkár közül ez az elismert bíró George-t találta a legszebbnek. 368 kutya volt aznap nevezve a IX. fajtacsoportba, ebből lett George a második. Valami elmondhatatlan öröm és boldogság volt ez nekem. George később is sok jó eredményt hozott, viszonylag hamar interchampion lett, ami akkor nagyon nagy dolog volt. 1987-ig minden szín külön CACIB-ot kapott, de akkor, mivel elismerték a toy méretet, és így túl sok lett volna a 2x20 CACIB (4 méret, 5 szín) az uszkároknak, 2 évvel George érkezése előtt összevonták a színeket a CACIB-ért, és az óriás, közép és törpe méretben nemenként egy CACIB-ot kap a fekete-fehér-barna konkurencia, és egyet a fawn-ezüst, a toyoknál pedig minden szín együtt. Ez az intézkedés nagyon hátrányos a fehér (és a barna) uszkároknak, mert valamiért a bírók legtöbbször a feketéket választják, ezt sajnos mi is többször tapasztaltuk, és tapasztaljuk a mai napig a ringben, és a BIS-ben is. Sok fehér uszkáros, akinek a kiállítási győzelem a fontos, át is tért a fekete színre, és sajnos ez a tendencia erősen folytatódik, véleményem szerint eléggé kétséges a tiszte fehér vonalak jövője. Talán ez azért is lehet, mert a feketéknek valóban sokkal dúsabb, és erősebb szőrük van, és sokszor a nem fajtaspecialista bírók nem jutnak tovább a szőrnél, valamint a fehéreknél sokszor nagyon problémás a pigmentáció és a szem tisztasága. Azért remélem, lesznek még lelkes fiatalok, akiknek szívügyük a fehér uszkár. George-val 5 országban (Magyarország, Németország, Ausztria, Románia, Csehország) voltunk kiállításon, szinte mindenhol nyert. Frankfurtban klubgyőztes volt a néhai klubelnök, Nagy Sára emlékére rendezett kiállításon, Ausztriában és Romániában champion is lett, Brnoban pedig REC Champion 1990, azaz az Európai Uszkár Klubok Szövetségének championja. Ezt a díjat 8 gyönyörű fehér uszkár kan közül kapta meg nyílt osztályból, szintén néhai Márczé János bíró úrtól. Ezek az eredmények akkoriban annyira különlegesek voltak, hogy a Kutya újságban is közzétették, persze a nevét elírták. George fantasztikus tulajdonságait nagyon jól örökítette, számtalan győztes és közel 30 champion utóda volt. Vérvonala tudtommal már csak az orosz Lenholl kennelben él tovább, ahol George és Opál fia, Damona Blanche Zorba jelentős vonalalapító kan volt. Masnikám anyjának Zorba még az utolsó sorban ott volt a törzskönyvén, tehát O’Nore „C” Present for Damona ’MASNI’ George és Opál 6. generációs leszármazottja.

Egy kis nosztalgia 6. Ahogy George-val és Opállal egyre ismertebbek lettünk, egyre több kiállítási uszkár vendégem lett. Köztük egy helyes kis törpe fehér lány, Bizsuka, Tip-Top Bijou Jou-Jou. Bizsuka gazdájával jó barátságba kerültünk, mindenről megkérdezte a véleményemet. Amikor eljött az ideje, hogy Bizsunak kölykei legyenek, én ajánlottam hozzá az akkor Magyarországon élő csodálatos törpe kant, Ch. Miradel Song and Dance ’Monthy’-t. Bizsunak 5 gyönyörű kölyke született Monthytól. Akkoriban én voltam az uszkár klub egyik tetoválómestere, hozzájuk is én vittem ki a törzskönyveket. Az egyik kicsi lány mindig a lábamra ült, még a fájdalmas tetoválás után is. Kérdeztem, hogy van-e már gazdája, és nem volt... Ugye nem nehéz kitalálni, hogy miután az a baba engem kiválasztott, és a szüleit is jól ismertem, és nagyon tetszettek nekem, szóval így költözött hozzám az első fehér törpe uszkárom 1992 karácsonyán. Ő volt Ch. Bianchi Burattino Attrice „KISSY”, aki az egyik legfantasztikusabb kutyám volt. Kiállításokra is jártunk, hozott csodás eredményeket, de nekem fontosabb, hogy a természete valami fantasztikusan kedves volt. Később Bizsukához a gazdája vett egy gyönyörű külföldi kant, Calirio Ravilas „CALI”-t, aztán az élet úgy hozta, hogy 1998.-ban Bizsu és Cali is a mi családunk tagja lett. Bizsu és Kissyke Caliriótól sok szép almot hoztak, Calitól máshol is több szép alom született, ő még sok fehér törpe vonalban benne van. Az első Kissy-Cali alomból született Ch. Damona Summer Dream, aki a Powder Puff kennel alapítója volt. Ch. Unique Star Powder Puff „HANC-ÚR” törzskönyvén Dreamy még az utolsó sorban rajta van, tehát Hancitól Kissyke és Cali az 5. generációban van. Dreamy és Hanci megszületése között 1 nap híján 20 év van… Kissy és Cali szerelméből egy kutya élt nálunk, ő volt Damona Simply a Dream „PILLE”, aki toy méretű volt. Pillét eredetileg megvette egy agilitys lány, de 2000.-ben, 1 évesen visszahozta. Természetesen Pille velünk maradt. Néhány kiállításon szép eredményeket hozott, de akkortájt már abbahagyni kényszerültem az egészet, úgyhogy Pillének soha nem lettek kölykei, amit nem is bánok. Pille 11 évesen egy orvosi hiba következtében hirtelen meghalt, halála nagyon megviselt, és érdekes reakcióként akkor azonnal akartam másik fajtát, másik kutyát. Így érkezett hozzám Happy a collie. Meggyőződésem, hogy őt az „égi falkám” küldte nekem. Happy Kissyke után 1 nap híján 18 évvel született...

Egy kis nosztalgia 7. Mivel túl sok kutyát egyszerre nem akartam itthon tartani, a tenyésztésben sok barátom is segítségemre volt úgy, hogy kedvezményesen odaadtam nekik lány kutyákat, akik a nevemen maradtak, és kölykeik a Damona kennelnév alatt születtek. Kiállításokra járásban, kozmetikában, és mindenben a lehető legjobban segítettem ezeket a családokat, és én választottam ki az almok apukáit is. Jó baráti kapcsolatok alakultak ki így, és több kutya-generációt is tudtam így tervezni. Egy ilyen alomból tartottam meg George lányát, aki egyben a dédunokája is volt, Ő volt Damona Brilliant Queen, „QUEEN” aki az első magyar tenyésztésű interchampion fehér középuszkár szuka lett. Queen mellé vettem egy gyönyörű kant Csehországból, Flash for Kristl Kamyr, „FLASH”-t. Ő volt az a fehér uszkár, akinek olyan dús és erős szőre volt, mint a feketéknek, azóta sem láttam olyat. Flash csodálatos temperamentumú, kiváló küllemű kutya volt, és George lányaival csodálatos almokat produkált, nagyon hamar interchampion lett ő is. Emlékezetes győzelmünk a prágai klubkiállítás, amikor nem ismervén a helyi viszonyokat, nem annak a klubnak a kiállítására neveztem be, ahonnan Flash származott, hanem a másikba, akik persze finoman szólva nem kedvelték egymást. Ott álltam nagy konkurenciában egy „ellenklubból” származó kutyával, és a fajtaspecialista, neves uszkártenyésztő, dán bírónő Flash-t választotta fajtagyőztesnek. Vele a csúcson hagytam abba a kiállítást, amikor Ausztriában az 1999. évi Európa Kiállításon CACA, resCACIB eredményt értünk el, az akkori sztár, többszörös világgyőztes fekete kutya mögött, de legyőzve több fekete és barna győztes kutyát. Akkor, ott, egy neves specialista finn bíró a másik ringben bírált, és a verseny után azt mondta, neki mi voltunk a győztesek... nekem ez többet ért mindennél, de kicsit el is szomorított. Queen és Flash kiemelkedő show kutyák voltak, rengetegszer megnyertük a tenyészpárok versenyét is, és több országban teljesítették a championátust is. Sajnos Queen a tenyésztésben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mivel vonaltenyésztésből született, tisztában voltam a kockázatokkal, amik közül pár sajnos be is jött. Csak egy alom volt tőle, amivel nem voltam megelégedve, úgyhogy Queen többet nem lett fedeztetve, később ivartalanítva is lett. Ma már nem vállalnék ilyen rokontenyésztést, mert ha ez George-val nem jött be, akkor senkivel... Abból az egy Queen-Flash alomból egy kislány, Damona First Lady „LADY” a családban maradt, Nagyi kutyája volt. Lady egy középszerű kutya lett, nem is vittem kiállításra, alom sem volt tőle soha, de 15 évig boldogságot vitt a Nagymamám életébe. Bár Flash-nek több országban voltak kiemelkedő kölykei, úgy tudom, az ő vonala teljesen megszakadt, de oldalági rokonsága a legismertebb cseh fehér közép uszkár kennelben még megtalálható, és apai ágon Masniban is egy kicsit benne van az a vonal.

A damona.hu honlapon a kutyáim eredményei, és a Damona almok is megtalálhatóak.

Egy kis nosztalgia 8. Végezetül szeretnék méltóan megemlékezni a Damona kennelben született kiemelkedő kutyákról, és a hozzájuk kapcsolódó baráti kapcsolatokról.
Az első George-Opál alomból egy kan, Ch.Damona Blanche Zorba Oroszországba került, ahol két évig a legeredményesebb uszkár címet is megkapta. A Lenholl kennelben jelentős tenyészkan volt ő, számos mai jelentős győztes kutyának a vérvonalában benne van, innen kapcsolódik Masnihoz is. Zorba gazdája anno meghívott minket Szentpétervárra, és egy nagyon kellemes és emlékezetes vakációt töltöttünk nála. Évtizedek múlva pár éve a Salzburgi világkiállításon találkozva boldogan öleltük át egymást. Ő már a lányával viszi tovább a kennelüket.
George és Zizi lánya, Cindy, az unokatestvéremnél lakott, és egy csodálatos Szlovák kanhoz adtuk férjhez. Ez egy csere-fedezés volt, mert hoztak George-hoz Pozsonyból egy szép kis szukát, és nem kértem pénzt, hanem azt, hogy George egyik lányát vihessem egy kinti kanhoz. Az a kedves fiatal tenyésztő (aki sajnos nem sokkal később autóbalesetben meghalt, de emlékét azóta is szívemben őrzöm) nagyon örült a lehetőségnek, és amikor kimentünk, 5 gyönyörű kan közül választhattam. Nézegettem a kutyákat, és a törzskönyveket, végül az ő idős kanját szerettem volna választani, de ahhoz akkor már engedélyt kellett kérnünk, mert a kan már 10 éves volt. Csodálatos módon az engedélyt az uszkár klubtól pár percen belül megkaptuk, így Cindy és Amis frigyre léphettek. Ebben az alomban született Ch. Damona Diamond Winner Chris, aki a kennelem legeredményesebb kutyája volt, hihetetlen eredményekkel. Sajnos Chris, és a gazdája is már csak emlékeinkben él, de a családjával mai napig tartjuk a kapcsolatot.
Queen testvére, Ch Damona Brilliant Quick „QUICKY”, akinek egy évtizedek óta tartó barátságot köszönhetek. Gazdája, aki később a kozmetikában is tanítványom lett, évekig várt, hogy tőlem lehessen kutyája. Ez a kutya volt Quick, aki a gazdáját vérbeli uszkárossá tette. Quick után a barátnőm új kutyája lett Masni apukája.
Az első törpe almomban Kissytől és Caliriótól született Ch. Damona Summer Dream, aki a Powder Puff kennel alapítója, Hancika ük-üknagyija. Dreamy is fantasztikus eredményeket hozott, nagy nemzetközi kiállításon Res BIS, számtalan fajtagyőztes cím, de ami a legfontosabb, kiemelkedő tulajdonságait nagyon jól örökítette.
Meg szeretném még említeni az aradi barátainkat, akiket szintén George-nak köszönhetek, mert egy szép német import szukát hoztak George-hoz fedeztetni. Tőlük sem pénzt, hanem kiskutyát kértem, aki egy másik barátnőm testvérénél, szintén a Damona család tagja maradt. Később aradi barátainkhoz több kutya költözött a kennelünkből, akik szép eredményeket értek el. Sajnos ez a kiemelkedő vonal náluk is megszakadt, és a kutyákról nem is maradt jó minőségű fotóm, de a barátságunk a mai napig tart. Számtalanszor élvezhettük a vendégszeretetüket, amikor kiskutyát választottunk, vagy kiállításra mentünk Aradra.
Rajtuk kívül nagy szeretettel emlékezem az összes kiskutyára, akik nálunk születtek. Szinte mindegyikükkel emlékszem egy kedves történetre. Minden kis örömért hálás vagyok, amit nekem okoztak. Sokan lettek közülük győztesek, és championok, az eredményeket a honlapon felsoroltam.
A kennelem történetét és az almokat a damona.hu oldalon lehet megtekinteni.

-VÉGE-